Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Szinte mindenkinek ismerős lehet az az érzés, amit egy rossz hír válthat ki: elgyengülünk, erősen dobogni kezd a szívünk, olykor a torkunkban érezzük a dobogást, növekszik a pulzusunk, izzad a tenyerünk, összeszorul a gyomrunk, akár le is kell ülnünk. Ez az evolúciósan kódolt ősi fiziológiai válasz, egyfajta készültségi állapot, amellyel a szervezet egy valós vagy vélt külső fizikai vagy lelki fenyegetettségre válaszol. A külső, a személy által veszélyesnek értékelt esemény vagy helyzet, azaz a stresszor esetén mérlegel az agy, és dönt afelől, hogy milyen megküzdési móddal reagáljon adott külső ingerre: meneküléssel vagy támadással. Az esemény beindítja az úgynevezett vészreakciót, majd elindul a stresszhormonok fokozott termelése. Végül a stresszorra adott válaszunk, vagy a vészhelyzet megszűnése következtében a fiziológiai működés rendeződik egy nyugalmi állapotra.
Azoknál a személyeknél, akik szorongásra, aggódásra hajlamosabbak, kevésbé hatékony megküzdési módokkal rendelkeznek, illetve kevésbé képesek beazonosítani fizikai tüneteik és lelki történéseik közti kapcsolatokat, egy pillanatnyi stresszhelyzet is okozhat olyan tüneteket, amelyek szívbetegséghez hasonlók. Az ilyen pánikszerű tüneteknek nevezzük az éles, hirtelen mellkasi fájdalmat, amely gyakran olyankor jelenik meg, amikor az érintett nem végez fizikai aktivitást. Ritkább esetekben fokozatosan alakulnak ki ezek a tünetek. Egyéb pánik tünetek közé soroljuk a légszomjat, szédülést, dezorientáltságot, amelyeket tapasztalva a személy szorongása halálfélelemben csúcsosodik ki. A többnyire a mellkasra lokalizálódó fájdalom kb. 10 percig tart, megjelenhet vele párhuzamosan a hiperventilláció, és más kísérő tünetek is.
Tehát az akut stressz egészen nyilvánvalóan okozhat szív-érrendszert érintő panaszokat, rosszullétet, mára azonban az is bebizonyosodott, hogy a krónikus stressz ennél alattomosabban rombol.
Korábban a kutatások a kardiológiai betegségek és az elégtelen stresszkezelés tekintetében abban a vonatkozásban véltek összefüggést feltételezni, amely szerint
a krónikus stresszben élők körében gyakrabban fordultak elő a káros stresszkezelési szokások, így a dohányzás, az alkoholfogyasztás és a túlevés, amelyek kiemelt kockázatot jelentenek a szív- és érrendszeri betegségekre,
de a közvetlen összefüggés sokáig nem volt ismert.
A jelenlegi álláspont szerint a tartós stressz kapcsolatba hozható azon agyi terület fokozott aktivitásával, amely az érzelmek feldolgozásáért felelős, és ezen területek túlaktiválása növeli a szív-érrendszeri betegségek kialakulásának esélyét. The Lancet c. szaklapban megjelent tanulmány szerzői szerint a káros, azaz a személy által veszélyesnek ítélt, rendelkezésre álló energiáit meghaladó stressz inger gyakori megélése ugyanolyan fontos rizikófaktornak számít ebből a szempontból, mint a dohányzás és a magas vérnyomás. A kulcs – nagyon leegyszerűsítve - a gyulladás lehet, amit közvetve a stressz vált ki az artériákban, és amely végső soron anginához, szívinfarktushoz és stroke-hoz vezethet. Vagyis az már most látszik, hogy hatékony stresszkezelési módok elsajátítása az szív-érrendszeri rizikó csökkentésének egyik kulcsa lehet.
Ma már a kardiológusok közül is sokan terelik a szív-érrendszeri rizikóval rendelkező pácienseket a pszichológusok felé – természetesen a további életmódbeli elemek reformja mellett.
A mellkasi fájdalom – különösen, ha előzmény nélkül jelentkezik – olyan figyelmeztető jel, ami miatt sokan fordulnak orvoshoz. Ezt igen jól teszik, hiszen valamilyen úton mindenképpen el kell indulniuk.
Ha a vizit, a nyugalmi- és terheléses EKG, a szívultrahang és a laborvizsgálatok nem mutatnak kardiovaszkuláris eltérést, érdemes elindulni egy pszichés, mentális gondozás felé, amely személyre szabott stresszkezelési módok elsajátításához nyújt segítséget.
Ezt azért fontos kihangsúlyozni, mert nem minden ember ítéli rossz stressznek, ún. distressznek ugyanazt az eseményt, és adott esemény stresszt jelentő mértékének megítélésében is egyéni különbségek mutatkoznak.
A stresszel való megküzdésnek három fontos eleme van, amelyeket a pszichológiai konzultációk során mérlegelünk: mennyire tudjuk kontrollálni az adott eseményt, mennyire tudjuk bejósolni a kimenetelét, végül mennyire találjuk meg az értelmét. A kontrollálható események esetén probléma központú megküzdési módokat sajátíthat el a kliens, míg, ha maga a probléma nem oldható meg, a belső lelki állapotot megerősítő, megváltoztató, a helyzetet átkeretező ún. érzelemközpontú megküzdést támogatjuk. Mindkét esetben a kimenetel azonos: a stresszhelyzet feletti fizikai vagy lelki uralom megszerzése – ismerteti Balog Melinda, a KardioKözpont pszichológusa. - A stresszorokkal való találkozás elkerülhetetlen, azonban a lelki szívósságot a megküzdési módok helyes alkalmazása mellett különböző relaxációs technikák elsajátításával és rendszeres használatával, valamint az önbizalom, önbecsülés növelésével erősíthetjük.
(Forrás: KardioKözpont (www.kardiokozpont.hu))
